Mennyire asztalszerű legyen egy webalkalmazás?

mindenkinekA Cloud hype és pár saját webalkalmazás interfész tervezése során arról gondolkoztam, hogy mennyire kell vagy érdemes asztalszerűvé tenni a webalkalmazásokat. Annyi bizonyos, hogy igény van, a technika adott és egyenlőre nem lehet tudni, hogy merre mozdul a webfejlesztés.

A döntő többség egyetért abban, hogy 2009-ben általános elvárás lesz egy webalkalmazással kapcsolatban, hogy a kezelése közeledjen az asztali alkalmazásokhoz azaz a böngésző jelenjen meg mint platform.

A vita ott jön elő, hogy mennyire legyen asztalszerű egy webes alkalmazás.

A Cloud pártiak arra voksolnak, hogy csináljunk egy böngésző oprendszert, és a júzer ne is tudjon róla, hogy valamikor ez két külön dolog volt.

A másik párt azt hangoztatja, hogy azért ennyire ne szálljunk el. Okosítsuk a webet de tartsuk kordában.

Fussuk végig, hogy mik a két platform (Web kontra asztal) között a témánkat érintő fő különbségek.

Adattárolás

Nem éppen ez a leglényegesebb szempont egy átlag júzer számára, de jobb nem elfeledkezni róla. Vannak ugyanis olyan emberek akik nem szívesen veszik, hogy adataik valahol máshol csücsülnek mint a saját gépükön. A Gears próbál valamit tenni az ügy érdekében, de azt hiszem itt még jelentős fejlesztések szükségesek.

Technikai korlátok

Az asztali alkalmazások esetében hozzászoktunk pár interfészhez amelyek nem feltétlen működőképesek a weben. A lenyíló menük, vagy a drag n drop technikailag ugyan megvalósíthatóak de van velük némi problémánk. Az egyik – a kisebbik – a technikai részletek. A böngészők inkompatibilis JavaScript és DOM implementációi extra energiabefektetést kívánnak fejlesztői oldalon, azaz plusz költséget.
E mellett vannak olyan asztali technikák amelyek technikailag egyenlőre vagy nem megvalósíthatóak, vagy megvalósíthatóak ugyan, de a következő kategóriába esnek.

Az innovációt a megszokás korlátozza leginkább.

Felhasználói konvenciók

A másik – véleményem szerint komolyabb – probléma az az, hogy a felhasználói konvenciók lassan változnak.
Például egy drag n drop-os webáruház kosár megvalósítható ugyan technikailag de a felhasználók túlnyomó többségének eszébe sem fog jutni, hogy akár úgy is tud vásárolni, hogy a kosárra dobja a terméket. Az innovációt a megszokás korlátozza leginkább.
Ennek a kategóriának a másik csoportja amikor az alkalmazás kifejezetten ellene megy az általános konvencióknak. Pl egy webalkalmazás kisegítő menüje jobb klikkre jelenik meg. Egy ilyen interfésszel kivesszük a júzer kezéből a megszokott vezérlési eszközöket. Ugyanez lesz igaz a billentyűzet kombinációkra.

Ablakok

Személy szerint nekem ezektől áll fel a hátamon a szőr leginkább. Azoktól a webalkalmazásoktól akik bizonyos funkciókat úgy valósítanak meg, hogy kidobnak egy kiss ablakocskát ami úgy néz ki mintha egy különálló ablak lenne, sőt jó esetben mozgatható a böngésző lapon belül, esetleg egy kis piros X-szel felül kikapcsolható. Ezek olyan boxok amik az asztali párbeszéd ablakokat próbálják imitálni, de nagyon idegennek tűnnek egy böngészőben.

Gyorsbillentyűk

A webes alkalmazások fő beviteli eszköze az egér. Legalábbis a felhasználók nagy részének. A magam részéről mindig elcsodálkozom, hogy emberek több éves számítógép kezelés után sem használják a legalapvetőbb billentyűzet parancsokat hanem egerésznek helyette. Szeretem a gyorsbillentyűket, mert gyorsabbá teszik a munkát. Főleg nagyobb mennyiségű ismételt feladatnál akár 4-5-ször is gyorsabb lehet velük a munka. Gyorsbillentyűkre nincsenek szabványok, csak megszokások. A Ctrl (Command) + S az a mentés és kész. A Google Reader előrukkolt a navigációhoz használható j és k használatával, de vagy követjük ezt, mert csak, vagy nem követjük, mert miért kéne követni. Ezzel azonban oda jutunk, hogy a különböző webalkalmazások különböző féleképpen fogják megvalósítani ugyanazokat a funkciókat. Ez pedig a felhasználói élmény szempontjából olyan mintha az Excelben Ctrl + S, a Wordben Shit + F12, a Firefoxban pedig F7 lenne a mentés. Káosz.

Mobil web

… az egyik innováció a másik gyilkosa

Ez a téma pedig az amikor az egyik innováció a másik gyilkosa. Építünk egy normál webalkalmazást. Aztán kiokosítjuk, hogy olyan okos legyen mint egy asztali. Aztán lebutítjuk, hogy mobilon is működjön. Háát.
Persze a mobiltelefon gyártók erős versenyfutásban vannak és építik be az újabbnál újabb JavaScript feldolgozókat de a itt ismét felmerülnek a rendelkezésünkre álló kezelőeszközök hiánya vagy megléte. Ugye egy telefonnál általában nincs egér … egyenlőre.

Szépség

Az asztali user interfészek általában fantáziátlanok, néha rondák, azaz pontosan olyanok mint amilyen egy programkódokat bámuló fejlesztő szerint lennie kell: funkcionálisak. Ezzel szemben a júzer szereti a szép felületeket. Szívesen dolgozik valami olyannal ami jól néz ki, feltéve ha a felület nem megy a funkció rovására. Ez kivételesen egy olyan pont amelyben a webes alkalmazások jóval előrébb járnak mint az asztaliak.

Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy egy webalkalmazásban a felhasználó az első látogatása alkalmával 8 másodpercet szán arra, hogy átlássa, hogy az oldal hogyan működik, vagy angolosan távozik. Nem komálja az összetett menürendszereket, a rejtélyes ikonokat és az eldugott funkciókat. A webes alkalmazásuk születésüktől kezdve nem engedik meg maguknak azt a luxust, hogy a felhasználókat idióta menüfelépítéssel szórakoztassák.

Telepítés

Az asztali alkalmazásokat le kell tölteni és telepíteni kell. A webes alkalmazások meg egyszerűen csak vannak. Legalábbis a felhasználói élmény szempontjából.
Frissítések, hibajavítások, új funkciók? – azt hiszem ezt nem kell magyaráznom.

Végül akkor mennyire is?

Végül akkor mennyire is legyen asztalszerű egy webalkalmazás? Illetve mikben? Ahogy végigfutok még egyszer ezen a kis listán látom, hogy nincs egyértelmű válasz. A magam részéről nem hiszek abban a jóslatban, hogy a böngésző mint platform kiszorítaná az asztali alkalmazásokat. Mindkettő forma meg fog maradni, és lesznek olyanok amelyek (szinte) csak az egyik vagy a másik formában fognak létezni. Ami különleges lesz ebben a változásban az az, hogy felhasználói igény fogja a változást irányítani.

Amiben azonban biztos vagyok, hogy gazdagabb és gazdagabb, kényelmes, igényes és szép webalkalmazásokat fog hozni 2009. Megszokottá válnak a facebook, google reader vagy éppen egy wordpress admin felület féle webalkalmazások. Egy új web születik a kezeink közül.

7 thoughts on “Mennyire asztalszerű legyen egy webalkalmazás?

  1. Az egyik legfontosabb kérdéskört kihagyad: accessibility, azaz magyarul talán hozzáférhetőségnek lehetne fordítani. Leírod a drag’n’drop-os webáruházat, csak az nem veszed figyelembe, hogy egy fogyatékkal élő — ne menjünk messzire, legyen mondjuk vak — a saját felolvasószoftverével az életben nem fog neked bedobni egy árut a kosárba.

    Itt kanyarodnék ki a hotkey-ekről írottak felé, véleményem szerint ezek használata szintén nem elsősorban az egészséges netezőknek lényeges, hanem a fenti fogyatékkal élőknek. Szerencsére az accesskey független minden javascripttől, a böngészőknek kell alaphangon implementálniuk, és ezt meg is teszik; így kikapcsolt (nem elérhető) javascript/css mellett is használhatók. A „j” és „k” nem Google találmány, több évtizede használják unix körökben népszerű szövegszerkesztők (pl. vi).

    Fel kellene ismerni (ezt most nem neked mondom), hogy az internet alapja az információ, annak közzététele/megosztása, valamint ennek akadálytalan mozgásának biztosítása. Értem én, hogy üzleti szemponból nem a fogyatékosok kiszolgálásában van a biznisz — bár ez sem teljesen igaz, de miért nem tudunk olyan alkalmazásokat készíteni, ami egyaránt jó mindkét csopornak?

    • Nóra: Itt nem weblapokról általában beszéltem, hanem böngészőben futó alkalmazásokról. Asztali alkalmazások esetében is van fejleszteni való a fogyatékkal élő felhasználók igényeihez. És ha már szóba hoztad az üzleti szempontot; a netezők 30%-a valamilyen fogyatékkal él, így ebből a szempontból sem elhanyagolható felhasználói csoport.

      Egy vak persze nem fog drag n drop-ot használni, de ez nem zárja ki, hogy így (is) működjön egy kosár. Szóval nem egészen értem, hogy a bejegyzés melyik részére reagáltál habár a hozzászólásod teljesen jogos.

  2. Elnézést, talán kicsit szétszórt vagyok. Mondandóm lényege kb. annyi lett volna, hogy te az emberek megszokását állítod a fejlődés útjába (drag’n’drop webshop), én pedig azt mondom, hogy sok ember képességek hiányában egyenesen képtelen lenne használni ilyen új — hangzatosan szóva webkettes — lehetőségeket.

    A 30%-ról van valami hivatalos link? Bevallom kicsit meglepődtem a számon, ennyire azért nem gondoltam volna.

    A „nem zárja ki, hogy így (is) működjön egy kosár” pontosan rímel az utolsó mondatomra, miszerint mért nem vagyunk képesek olyan felületeket készíteni, ami „így is” és „úgy is” működőképes. (Na jó, a „vagyunk” kicst erős, lévén én nem is ezzel foglakozom.:)

    Én azt várom már nagyon (lehet persze, hogy sosem lesz ilyen), hogy a böngészőnek küldött XML (vagy akármi) valódi objektumokként tudjon működni. Maradjunk a webshop kosárnál, ha épp egy termék adatlapján vagyok, akkor egy egyszerű item(8174).add_to_basket függvénnyel elérjem célomat, de mindez csak egy vezérlő lenne. Azt, hogy megjelítés szempontjából az váltja ki, hogy megnyomtam a „Rendel” gombot, vagy bedobtam fogd és vidd módszerrel a kosár ikonra a termék képét, teljesen lényegtelen. Rendben van, hogy ezt már ma is meg lehetne csinálni javascriptből, de egy felolvasó szoftver megintcsak nem tud vele mit kezdeni. Ezt browser szinten kellene implementálni.

    Ne haragudj az offtopic miatt.

    • Nóra: nem off, nagyon is ide tartozik, jó észrevételek. A 30%-ban benne vannak a színtévesztők, színvakok, szemüvegesek és egyéb csapatok akik többnyire vígan elboldogulnak de bizonyos dolgok nehézséget okoznak nekik. Pl egy átlagos catchpa megfejtése is sok mindenkinek csak másodszorra sikerül. Szóval ezen a területen kétségtelenül van mit fejleszteni.

      Más kérdés, hogy vannak dolgok amelyek pl JS nélkül értelmetlenek. Pl a what2Do-t egy ideig úgy fejlesztettem, hogy működjön JS nélkül is, de végül rájöttem, hogy a nélkül minden elveszik belőle amiért érdemes használni, azaz nélküle soha senki sem fogja használni.

  3. A captcha-val nagyon is fején találtad a szöget. Én magam sokkal inkább híve vagyok az egyszerűbb matematikai műveleteknek, amikor kiírjuk, hogy „Mennyi 8 + 55?” vagy hasonló, természetesen rendes betűvel, nem képként, hogy hozzáférhető legyen. Fogalmam sincs egy felolvasó szoftver mit kezd a MathML-lel, de ha kezelné, akkor egy négyzetgyök 81 is szóba kerülhetne. 🙂

  4. Számomra egyértelmű, hogy a böngésző mint platform átveszi a desktopok helyét. Csak idő kérdése, hogy a teljesítmény problémák eltűnjenek. A tömegekre gondoljatok, akik itthon még csak most kezdenek netezni. Sokan ma sem tudják megkülönböztetni, hogy mi fut a gépükön és mi a webszerveren. Épp ma kérdezte valaki tőlem, hogy “Ha újra telepítem az XP-t, akkor az iwiw-em is letörlődik, ugye?”. A szemem elég nagyra kerekedett, de ez a valóság. Neki fogalma sincs a TAB billentyűről sem és az egér kezelése is akadozós, nemhogy egy drag-and-drop.

    Azt gondolom, hogy amikor a böngésző platform formát ölt, akkor a flex-es szoftverek fognak úgy meglódulni, hogy a desktop alkalmazásoknak kampec lesz.

    A Chrome felhasználói felületéből egyértelműen látszik, hogy ez a Google célja, és bizony jól is csinálják. Akkora usability expert gárdával nem is csoda.

    Emlékeztek még a Network Computer koncepcióra, ami úgy tíz évvel ezelőtt megbukott? Hát most itt van megint, csak másképp hívják.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.