Annó engem megszóltak egy privát blogon, hogy miért írok olyan hosszú kommenteket. Akkor is azt mondtam, hogy ahhoz, hogy valamire érdemben tudjak reagálni kell egy bizonyos hossz. A maximum 3 mondatos jópofizós kommenteket utálom. Most akkor vagy érdemi eszmecsere folyik a kommentekben vagy jópofizás. Én az előbbire szavazok.

A twitter a bejegyzések minimalizált méretével nem jó arra, hogy elmélyítsen egy téma körül kialakult beszélgetést. Vagyis de, beszélgetésre jó, de arra vannak ennél jobb módszerek.

Azt nem vitatom, hogy a Twitterrel sok embert el lehet érni, a kritikus tömeg pedig sok mindenre használható. De ettől még nem lesz úgy átalában cool dolog a twitter.

Írtam a blogomon egy bejegyzést arról, hogy miben látom értelmét a mikroblogolásnak. Ahhoz a véleményemhez még mindig tartom magam.

Hasznos linkek. Hm, ha én egy linket meg akarok osztani másokkal, akkor írok róla egy bejegyzést. Ez többet ér, mint egy “Nézd meg vaze: …” Twitter üzenet (nem tudom, hogyan működik ez twitter-en, gondolom hasonlóképpen).

Emberi kapcsolatok. Az fontos, nagyon fontos. És itt jön az, amit fentebb is írtam. Vagy jópofizunk és chat-elünk egyet publikusan, vagy érdemi kommunikációt folytatunk. Az előbbi nem jó az emberi kapcsolatok mélyítésére, míg utóbbi igen.

Most őszintén, ebben mi olyan nagy durranás?

Ami pedig a követők számát illeti, egy fals statisztikai adat. Éppen olyan fals, mint a FeedBurner statisztikája. Miért? Mert attól, hogy én letöltöm az RSS-t a FB segítségével, még nem garantált, hogy el is olvasom (számtalanszor volt rá példa, hogy idővel kitöröltem több 10 bejegyzést, mert már nem volt kedvem RSS-ben átolvasni). Attól, hogy küldök egy e-mail esetében olvasási visszaigazolást, nem jelenti, hogy elolvastam, ha nem külök, akkor pedig nem jelenti, hogy nem olvastam.

Tehát még mindig nem értem, hogy miért van ez a nagy Twitter láz. Egyszerűen nem értem …