Ha az alap operációs rendszerünkön kívül szeretnénk egy másikat is kipróbálni kézenfekvő létrehozni egy külön partíciót a másik oprendszernek és bootláskor kiválasztani, hogy melyiken kívánunk dolgozni. Ha azonban hosszabb időn keresztül két rendszerrel akarunk (vagy kénytelenek vagyunk) folyamatosan dolgozni akkor a folyamatos reboot elég kényelmetlen megoldás. Ezekre az esetekre kínálnak orvosságot a virtuális gépek.
A virtuális gépek lényege az, hogy az alap operációs rendszerünkön belül kreál egy futási környezetet egy másik operációs rendszer számára. Erre a virtuális gépre aztán azt telepítünk amit akarunk függetlenül az alap oprendszertől. Így az alap oprendszeren belül – legyen az Mac OS X, Linux vagy Windows telepíthetünk egy másikat vagy saját magából egy másik verziót.
A virtuális gépek közül a két legnépszerűbb megoldás a Parallels és a Virtualbox. Mindkettőt volt alkalmam hosszabb ideig használni és szeretném megosztani a tapasztalataimat.
Esetemben az alap operációs rendszer többnyire Ubuntu volt, a vendég pedig Windows XP. Többféle variációt is próbáltam a különböző oprendszer párosításokra, de ezzel a kapcsolattal volt a legtöbb tapasztalatom.
Telepítés
Mindkét rendszer telepítése egyszerű Linuxon csomagkezelőből, Windowson és Mac OS X-en egy telepítőfájl letöltésével és futtatásával történik. A telepítés után mindkettőnél telepítenünk kell a vendég operációs rendszert és ha ezzel megvagyunk akkor Parallels-nél a parallels-tools-t, Virtualboxnál a guest additions-t kell telepíteni. Ezek a segédprogramok gondoskodnak az egér, vágólap szinkronizálásról és egyéb feladatokról.
Virtuális partíció méret
A Parallels esetében meg kell adnunk, hogy mekkora legyen a fájl amibe eltárolja a vendég operációs rendszerünket. Ha ezt túl szűkre vesszük akkor macerálni kell némi virtuális átpartícionálással, ami nem feltétlenül egy egyszerű feladat.
Ezzel szemben a Virtualboxnál választhatjuk azt, hogy dinamikusan növekedjen a fájlméret. Ez lényegesen helytakarékosabb és kényelmesebb megoldás, cserébe viszont a Windows folyamatosan nyavalyog, hogy túl kevés a hely. Ennek ellenére remekül szokásosan fut.
Használat
Használatuk megegyezik, mindkét esetben megjelenik egy ablak amiben fut a vendég operációs rendszer. Ha szeretnénk a vendég és az alap operációs rendszer között fájlokat mozgatni akkor mindkét esetben meg kell osztani könyvtárakat. Ubuntu alatt drag ‘n droppal nem, Mac OS X alatt lehet fájlokat mozgatni a két rendszer között.
A megosztott mappák böngészése Virtualbox alatt az első pár alkalommal hihetetlenül lassú volt nekem, Első alkalommal kb 5 percig eltartott mire megnyitott egy könyvtárat. Pár alkalom után viszont nagyon begyorsult, gondolom a háttérben végrehajtott valamiféle indexelést ami segít neki a továbbiakban.
A vágólapot és az egér mozgását mindkettő szinkronizálja, azaz az egyik vágólapjára helyezett adatok elérhetőek általában a másik rendszerből is.
Támogatás
Mind a Parallels-nek mind a Virtualbox-nak nagy és aktív felhasználói közössége van. A Parallels gyári terméktámogatása kissé lassú, nehézkes és személyes tapasztalom szerint nem éppen a legsegítőkészebb. A Virtualbox gyári támogatását még eddig nem volt mivel megkeresnem, erről nem tudok nyilatkozni.
Mindkettőhöz rengeteg leírás található, aktív fórumok és sok jó tanács.
Frissítések
Mivel a virtuális gépek az alap operációs rendszer alaprendszerét használják ezért a verzió frissítésekre érzékenyek. Főleg ha az alap operációs rendszer Linux akkor a friss kernel használata gondot okozhat. A Parallels esetében kétszer is jártam úgy, hogy a kernel frissítése miatt elérhetetlené vált a vendég operációs rendszer és a támogatás elintézte annyival, hogy csináljak egy downgrade-et.
Egyenlőre úgy tűnik, hogy a Virtualbox kevéséb háklis a kernel frissítésekkel kapcsolatban, illetve sokkal gyorsabban adja ki az új kernelhez tartozó verziókat. A Parallels ezzel ellentétben van, hogy csak hónapokkal később adja ki az új verziót, habár a hivatalos fórumon korábban megjelennek a patch-ek.
Ár
Parallels Workstation: 49$
Virtualbox: ingyenes
Áttérés
Nekem Prallelsről kellett áttérni Virtualboxra. Egyszerű megközelítésben az ember lemásolja a szükséges adatokat az egyikről és beteszi a másikba. Ha a teljes rendszert mozgatni akarjuk (vagy esetemben vagyunk kénytelenek), akkor a parallels hdd fájl formátumát kell átkonvertálni a virtualbox által használt vdi formátumra. A feladat elvileg megoldható, de nekem mondjuk nem sikerült…
Végeredmény
A végkövetkeztetést mindenki vonja le maga, nálam a Virtualbox nyert.
Nekem valami nem tiszta. Mit értesz ez alatt?
viszont a Windows folyamatosan nyavalyog, hogy túl kevés a hely
Dinamikus lemezméret a guest OS számára láthatatlan, ős úgy látja, mintha teljes lemeze lenne. Ez csak neked jó azért, mivel csak annyit foglal el, amennyit ténylegesen.
charlie: Jobb alul rendszeresen feljön egy szövegbuborék, hogy túl kevés a hely. Ettől függetlenül bármennyi új adatot, programot hozzá tudok adni, a rendelkezésre álló terület szemmel láthatóan nyúlik.
VMWare? En ugy tapasztaltam hogy ismertebb (es mintha elterjedtebb is) lenne mint a Parallels…
Virtualbox szép és jó mindaddig amíg bele nem fut az ember egy kernel-upgrade műveletbe. Merthogy onnantól fogva a szükséges moduljai nem lesznek kompatibilisek az aktuális kernel verzióval, és szépen meghal. Ilyenkor jön az újabb modul csomag letöltése, csak ez az egész kezd egyre frusztrálóbbá válni minden frissítésnél, merthogy a Canonical azért nem fukarkodik újabb kernelek kiadásával.
De lehet, hogy ez a dolog csak engem idegesít…
docker: be lehet állítani, hogy automatikusan megcsinálja a kernelfrissítésnél szükséges módosítást. Sajna már nem emlékszem, hoyg hogyan, van valami kiegészítő csomag ami szükséges hozzá, valami fórumon találtam róla leírást.